agnyecskaAz életemet mindig a bátorság és a kíváncsiság vezette. Többször léptem ki a komfortzónámból, mint ahányszor biztonságos lett volna – és sosem bántam meg.
19 éves voltam, amikor felvettem egy komoly banki hitelt, hogy megvehessem a lakásomat. Akkor még nem tudtam, hogy ez csak az első lépés lesz egy hosszú, kalandos úton.
Évekkel később egy barátnőmnek – kissé felelőtlenül – megígértem: ha talál munkát Máltán, én is megyek. Talált. Így érkeztem meg november végén a napsütötte szigetre, 28 °C-ba, miközben Magyarországon már mínuszok voltak. Málta újabb bizonyíték volt arra, hogy néha elég egy döntés ahhoz, hogy teljesen megváltozzon az irány.
Egy másik sorsfordító pillanat Egyiptomhoz kötődik. A legjobb barátnőm bátyjának váratlan halála után egyedül utaztam el – és ott ismertem meg azt az embert, akivel négy évig voltunk együtt. Egyiptomban összesen nyolcszor jártam, Alexandriát leszámítva szinte mindent láttam. Akkori társam Luxor városában született és nőtt fel, így az országot nem turistaként, hanem mint ott élő ismerhettem meg.
Ezután jött az egyik legnagyobb váltás: New York. A társamat követve költöztem ki, és végül 11 évet éltem a városban, amely örökre nyomot hagyott bennem. Ez az időszak formált igazán! Rengeteget tanultam magamról, az emberekről, az életről. Nehézségek, újrakezdések, fejlődés – és egy új kapcsolat is része volt ennek az útnak.
Amerika után Anglia következett, ahol további 4 évet töltöttem. Összesen 17 évet éltem külföldön, miközben diplomát szereztem, vezetői pozícióban is dolgoztam, és folyamatosan építettem önmagamat.
Ha egy szóval kellene jellemeznem az elmúlt évtizedeimet:TARTALMAS.
Ha kettővel: MOZGALMAS és TANULSÁGOS.
Megtanultam, hogy a komfortzóna biztonságos – de ott nem történik semmi igazán fontos.
A változás mindig félelmetes, de mindig tanít.
Az élet nem lineáris, és nem is kell annak lennie.
Ez a blog ennek az útnak a lenyomata, az én történeteimről szól – Tapasztalatok, döntések, újrakezdések – Bátorságról és arról, hogy mindig lehet új irányt választani, csak merni kell lépni.
Ez a blog azoknak szól, akik érzik, hogy többre képesek.
Akik mernek kérdezni, dönteni, lépni.
És akik tudják: a saját történetük a legnagyobb erejük.
Ha tetszett ez a bejegyzés, örömmel olvasom a gondolatait – hagyjon üzenetet lent, az angol nyelvű megjegyzésnél. Majd ITT >>> “Leave a Comment – Logged in as agnyecska. Edit your profile. Log out? Required fields are marked – Post comment ” ennél a résznél a posztom végén. Persze ha szeretne még hasonló történeteket, térjen vissza máskor is.