agnyecskaEz a befejező rész szépen összefoglalja azt, amit Judith életéből a kitartásról, az önállóságról és a célok eléréséről szeretnék átadni. Szerintem a legerősebb üzenet az, hogy nem az életkor határozza meg, mikor lehet megvalósítani egy régi álmot. Ezt a gondolatot tettem a történet középpontjába, miközben megőriztem a személyes emlékezés hangulatát.
Judith történetének utolsó fejezete
Judith életéből számomra egy nagyon fontos tanulság rajzolódik ki: a kitartásnak nincs korhatára, és egy régi álom megvalósításához soha nincs túl késő.
Judith fiatal korában élt egy ideig Bécsben, ahol férjhez is ment. Ez a házasság elsősorban érdekházasság volt, amelynek révén osztrák állampolgárságot szerzett. Akkoriban még a húszas éveiben járt, és valószínűleg nem is gondolta, hogy ez a régi döntés évtizedekkel később milyen fontos szerepet játszik majd az életében.
Később, amikor már New Yorkban élt és saját üzletét vezette, rendszeresen visszajárt Bécsbe. Az utaknak üzleti célja is volt, hiszen Európában szerezte be a butikjában árusított különleges ruhadarabok egy részét, de rokonait is meglátogatta.
Bécs azonban számára nem csupán egy város volt. Volt ott egy álma, amelyről nem mondott le: szeretett volna saját lakást vásárolni.
Sokáig nem talált megfelelő lehetőséget, vagy a körülmények nem tették lehetővé, hogy megvalósítsa a tervét. Az évek közben teltek, Judith pedig már a hetvenes évei végén járt. Sokan talán ekkorra már elengedték volna ezt az elképzelést, és úgy gondolták volna, hogy ennyi idősen már nincs értelme új célokat kitűzni.
Judith azonban nem így gondolkodott.
Kiderült, hogy osztrák állampolgársága fontos feltétele lehet a lakásvásárlásnak. Az állampolgárságát igazoló dokumentumokat azonban frissíteni kellett, ami hosszadalmas ügyintézéssel járt. Judith mégsem adta fel. Tudta, mit szeretne, és lépésről lépésre haladt a célja felé.
Elhatározta, hogy nyolcvanéves korában nyugdíjba vonul, és minden energiáját arra fordítja, hogy végre megvalósítsa régi álmát.
És sikerült neki!
Nyolcvanegy éves korában megvásárolta saját kis stúdiólakását Bécs szívében, a Kärntner Straße és a Stephansdom közelében. Néhány perc sétára lakott a híres Szent István-székesegyháztól, egy olyan városrészben, amelyhez fiatal korától kezdve személyes emlékek fűzték.
A lakást a saját ízlése szerint rendezte be. Modern bútorokat választott, a színvilágot pedig a fehér, a fekete, a bordó és a sárga határozta meg. Sok berendezési tárgyat és személyes holmit az Egyesült Államokból vitt magával. A kis lakás így nem csupán egy ingatlan lett, hanem egy darabka Judith saját világából, amelyet hosszú évtizedek után végre Bécsben is megteremtett magának.
Évente három-négy alkalommal is visszautazott a városba. Élvezte, hogy van ott egy saját otthona, ahová bármikor megérkezhet, és ahol a maga elképzelései szerint töltheti az idejét.
Nyolcvanegy évesen megvalósította azt, amiről hosszú éveken át álmodott.
Sajnos azonban az élet nem sokáig engedte, hogy igazán élvezze ezt a sikert.
Nyolcvanhárom éves volt, amikor Bécsben, egy utazás előtti éjszakán elesett, és súlyosan megütötte a farokcsontja környékét. Nem fordult azonnal orvoshoz, másnap reggel repülőre ült, és hazautazott New Yorkba.
A hazaérkezés után kezdődött életének egyik legnehezebb időszaka. A vizsgálatok során az orvosok súlyos csontritkulást, csigolyakompressziót és kisebb csontrepedéseket állapítottak meg. A sérülések következményei alapjaiban változtatták meg a mindennapjait.
Az a nő, aki korábban önállóan intézte az üzleti ügyeit, utazott a világban, és mindig maga irányította az életét, egyik napról a másikra segítségre szorult. Fekvőbeteggé vált, később kerekesszéket kellett használnia, és bentlakó gondozónő segítségére volt szüksége.
Bécsi lakása tehát végül meglett, de az élet már nem adott neki annyi időt, hogy úgy élvezhesse, ahogyan azt eltervezte.
Még egyszer azonban sikerült visszatérnie szeretett városába. 2015-ben segítséggel, kerekesszékkel utazott repülőn Bécsbe, majd vissza New Yorkba. Ez az út különösen sokat jelentett, hiszen a körülményei ellenére sem mondott le teljesen arról a helyről, amelyhez annyi emlék és egy régi álom kötötte.
Egy újabb repülőjegy-foglalás is készült 2017-re, de erre az útra már nem kerülhetett sor.
Judith Brichta 2017. február 13-án meghalt.
Én élete utolsó éveiben ismertem meg, és abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy személyesen hallhattam a történeteit. Láttam a küzdelmeit, megismertem a gondolkodását, és betekintést nyerhettem egy olyan életbe, amely tele volt fordulatokkal, döntésekkel, sikerekkel, titkokkal és veszteségekkel.
Judith nem volt hibátlan ember. Voltak döntései, amelyeknek súlyos következményei lettek, és voltak dolgok, amelyekhez talán túl makacsul ragaszkodott. De egyvalamit nem lehet elvitatni tőle: rendkívüli kitartással élte az életét, és nem hagyta, hogy az életkor önmagában határt szabjon annak, amit még elérhet.
Nyolcvanévesen nyugdíjba vonult, nyolcvanegy évesen pedig megvalósította régi álmát, és saját lakást vásárolt Bécsben.
Számomra ez az egyik legfontosabb tanulság az életéből:
Nem az számít, hány éves vagy, hanem az, hogy mersz-e még célokat kitűzni magad elé, és hajlandó vagy-e tenni azért, hogy megvalósítsd őket.
Lehet, hogy nem minden álom teljesül úgy, ahogyan elképzeljük. Lehet, hogy kevesebb időnk marad élvezni az eredményt, mint amennyit szeretnénk. De attól még az elért cél valódi siker marad.
Judithnak sikerült. Nyolcvanegy évesen megvette a bécsi lakását, és ezzel egy régi vágyát valóra váltotta.
Én pedig hálás vagyok azért, hogy megismerhettem őt, és hogy történetein keresztül egy kicsit részese lehettem ennek a különleges életnek.
Nyugodj békében, Judith!
A folytatás itt található >>> Itt Kattins a linkre
Hagyjon üzenetet lent, az angol nyelvű megjegyzésnél. Majd ITT >>> “Leave a Comment – Logged in as agnyecska. Edit your profile. Log out? Required fields are marked – Post comment ” ennél a résznél a posztom végén. Persze ha szeretne még hasonló történeteket, térjen vissza máskor is.