Tapasztalat,élmény-térben és időben III.

London, Szent Tamás Kórház

A Parlamenttel szemben a Temze másik oldalán, a Westminster hídon átmenve a Lambet Palace Road – on található. Floranse Nighthingale mellszobra van az aulában elhelyezve.

1860-ban Floranse Nighthingale lefektette a professzionális ápolás alapjait, amikor megalapította nővériskoláját a londoni Szent Tamás Kórházban. Ez volt a világ első világi ápolói iskolája, és ma a King’s College London része.

A születésnapján ünneplik az ápolók nemzetközi napját.

A Szent Tamás Kórház, egy 10 emeletes kórház. Én a nyolcadik emeleten jártam, kb. egy hetet töltöttem ott, mint ” private nurse”. Az SM -es hölgyön nőgyógyászati műtétet hajtottak végre és Máltáról utaztunk Londonba, mert rendszeresen a család ide feküdt be, ha szükséges volt. Ez egy általános osztály volt, magánrészlegként működött. Fizettek kemény fontokat a kezelésért, beavatkozásért,vagy csak a kivizsgálásért.

Feküdt itt combnyak törést szenvedett Libanoni asszony, ileusszal zsidó,öregedő férfi, terhes palesztin nő is és a hölgy a nőgyógyászati műtétre várva. Betegcentrikusak voltak az orvosok/ápolók és a betegek minden igényét próbálták kielégíteni. Akár ha csak egy napos hasi műtött beteg volt és dohányozni szeretett volna,vagy libanoni ételkülönlegességet akart vacsorára enni.

Esti órákban Teddy macira vágyott,esetleg rózsákat szeretett volna az asztalára,vagy más szögből látni a Parlamentet a Big Ben-nel.

A nővérek nemzetisége nagyon vegyes volt, de volt angol nővér is. Jól képzett és megfelelő létszámú gárda volt. Tudtuk ki a vezető ápolónő, ki a társnővér és ki a beosztott nővér. Segédápoló nem volt az osztályon. Természetesen a munkaruhájuk színe alapján voltak megkülönböztetve. Dolgozott az osztályon fekete bőrszínű nővér és fehér is,nem volt ellentét a bőrszínük alapján,valamint a palesztin beteget ellátta a zsidó vallású ápolónő is. A beteget tisztelték, az ápolásra szoruló ember állt az előtérben,akinek átfogó,folyamatosan összehangolt, individualizált,teljes ellátást nyújtottak.

Magasan képzett ápolok dolgoztak az osztályon. Az étkezések a kórteremben zajlottak, de itt is a dietetikus kísérte figyelemmel a beteg étrendjét. Külön álló étkezőasztal állt rendelkezésre, majd felhasználható volt akár levél írására is. Mindenki el volt látva, jó hangulat uralkodott az osztályon. Az ápolónő mindig elérhető volt, az orvosnak volt ideje a beteggel foglalkozni, igaz fizettek is az ellátásért keményen. Az egy hét a műtéttel együtt a hölgynek 1.200.000 Forintjába került 100.000 Forintos telefonszámla lett. A telefonszámlát Neki kellett kifizetni,de az ellátásért a BUPA fizetett (nemzetközi biztosítás).

Én nagyon jól éreztem magamat,rengeteg érdekes embert ismertem meg,láttam egy hét nőgyógyászati ellátás hogyan történik, műszereket,kezelési eszközöket és az ápolónői szolgáltatást.

Londonban mindig a család tulajdonában lévő lakásban szálltunk meg, ami a Seymour place – nél volt,ilyen házban,mint a képen látható.

folytatás következik

Ez a történet idetartozik, csak kattints a link-re ITT >>>

A történet előző része itt található, csak kattints a link-re ITT >>>

A történet következő része itt található, csak kattints a link-re ITT >>>