agnyecskaNégylábú szerelmeim 🐾
Állatbarát vagyok, imádom a kutyákat és a cicákat. A New York-i éveim alatt három kutyusnak is „pótmamája” lehettem. Mindhárman mások voltak, mégis egyformán mély nyomot hagytak a szívemben.
Négylábú szerelmeim 🐾 – akik bearanyozták a New York-i éveimet
Az első Maxie volt, egy springer spániel.
Közel két éven át vigyáztam rá rendszeresen. Manhattan-ben, a 3rd Avenue és 69. utca környékén lakott a gazdájával, egy többszintes ház hetedik emeletén. Sajnos 2014-ben eltávozott az angyalok közé.
Maxie rendkívül okos és barátságos kutya volt. Imádott a Central Parkban sétálni, ugrándozni, mókusokat kergetni. Gazdája sokat utazott, gyakran hetekre is, ilyenkor én költöztem hozzájuk, és gondoskodtam róla.
Nagyon szeretett az ülőgarnitúra magas támláján heverészni, mintha csak tévét nézne, de nem viselte jól, ha egy kicsit is kevesebb figyelmet kapott. Ilyenkor azonnal rohant a pórázáért, ledobta elém, és egyértelművé tette: ideje sétálni.
Négylábú szerelmeim🐾 – egy kis darab otthon idegenben
Imádott enni, de oda kellett figyelni az étrendjére, mert voltak egészségügyi problémái, így jutalomfalatokat sem kaphatott. Ilyenkor olyan bánatosan nézett rám, mintha napok óta nem evett volna.
Nagyon ragaszkodó volt, és mindig nehéz volt tőle elválni.
Az springer spánielt egy Bonghey nevű angol tenyésztette ki 1812-ben. Rendkívül jó vadászképességeire hamar felfigyeltek. Imádja a vizet. A vadat a vadásznak minden körülmények között megtalálja, és visszahozza. Jellemét tekintve rendkívül játékos, családszerető, és megfigyelhető nála az állandó, szűnni nem akaró farokcsóválás. Házőrzésre nem igazán alkalmas, mert az idegenekkel is barátságos, de jó jelző kutya
Közepes méretű, 18–25 kg, 46–56 cm marmagasságú. Bundájának színe lehet: fekete-fehér, fekete-fehér-cser, barna-fehér, barna-fehér-cser.
Nagyon okos, ezért könnyű kiképezni, szófogadó, gyerekszerető. Sokan csaholósnak tartják, de nem ugat többet mint bármely más kutyatársa. Értelem sugárzik a szemeiből, néha ugyan megmakacsolja magát, de ez ritka, és jó kezekben nem fordul elő. Élénk, mozgékony kutya, nagyszerű társ. Mozgásigénye vadászkutya révén igen nagy, ezért naponta játszani, sétálni, vagy futni kell vele.
🐾
Négylábú szerelmeim 🐾 – szeretet, hűség, emlékek
A második Sunny volt, egy magyar vizsla
Sunny kutyusra is közel két éven át vigyáztam rendszeresen. Gazdái egy fiatal, 24–25 éves pár voltak, akik sokat utaztak, így gyakran rám bízták őt. Sunny már három hónapos korában hozzájuk került, járt kutyaóvodába, és tudatosan szoktatták az emberekhez.
Igazi energikus, játékos kutya volt: imádott labda után rohanni, galambokat és mókusokat kergetni. Nagyon igényelte a figyelmet és a törődést. Sokszor leült elém, csendben figyelt, és várta, mikor dobom el újra a labdát, vagy mikor veszem elő a pórázt – mert az egyet jelentett a sétával.
Mindig ugyanabba a közeli parkba mentünk, amit nagyon szeretett. Ott gyakran leült, és hosszasan figyelte a madarakat – akár órákon át is képes volt elmerülni ebben. Ilyenkor szinte megszűnt számára a külvilág: nem hallotta a hívást, nem reagált semmire, csak figyelt.
Később kapott maga mellé egy társat is, Luna személyében, szintén vizsla volt.
A magyar vizslákra jellemző az elegáns megjelenés, a könnyed felépítés és a harmonikus mozgás. Testalkata szikár, a szépség és erő harmóniáját tükrözi. A rövid szőrű vizsla zsemleszínű szőrzete alig kíván gondozást. Közép nagy, 52–61 cm marmagasságú, 19–24 kg súlyú, kedves, engedelmes természetű, kitűnik intelligenciájával.
Tökéletes házi kedvenc az aktív életet élő emberek számára. Egyetlen hátránya kajlasága, és olykor túlzott szeretetigénye.
🐾
Négylábú szerelmeim 🐾 – New York-i emlékek
A harmadik Schatzi volt, egy ausztrál juhászkutya
Schatzi kutyussal 2014 augusztusában ismerkedtem meg, és egészen 2018 augusztusáig voltam a „pótmamája”. Nagyon megszerettük egymást. Annyit foglalkoztam vele, hogy idővel talán még hozzám is jobban ragaszkodott, mint a gazdájához – ez néha egy kis féltékenységet is okozott.
Előfordult, hogy a gazdája rám szólt, hogy nyugtassam meg, mert Schatzi ugrált, nyüszített, rohangált – de ilyenkor persze nem mindig hallgatott rám… 😊
Sok mindent együtt tanultunk meg. Én szerettettem meg vele a labdázást, segítettem a szobatisztaság kialakításában, megtanítottam, hogyan viselkedjen a játszótéren, és hogy az utcán ne morogjon más kutyákra. Hat hónapos korában eltört a bal lába, műteni és gipszelni kellett – akkor is mellette voltam, mint gondozó.
Különleges kutyus volt: két nyelven értett, angolul és oroszul, mivel a gazdája Moszkvából költözött az Egyesült Államokba. Mindig mondogattam neki: „Schatzi-ék bébije, és bébiék Schatzi-ja” – ilyenkor csak nézett rám azokkal a szeretettel teli, „szerelmes” szemeivel.
A 2015-ös karácsonyt is együtt töltöttük, és vele éltem át az első igazi hóvihart is. Imádta a havat – önfeledten futott és játszott a félméteres hóban. Vicces volt, hogy ha valahol csapvíz folyt, azonnal odaszaladt, mert azt hitte, fürdés következik. Mivel a gazdája gyakran vitte sétálni esőben, sárban, így hazatérés után rendszeresen meg kellett mosni a lábait, sőt sokszor meg is kellett fürdetni.
Igazi világjáró volt: 2016-ban bejárta a New York – Moszkva – Szardínia – Svájc útvonalat, ráadásul első osztályon, mint „service dog”. Külön útlevéllel és állatorvosi igazolással rendelkezett ehhez a különleges státuszhoz. Moszkvában hatalmas hóban és hidegben járt, Szardínián pedig szinte „nyaralt”: szörfözött, hajókázott a gazdájával, és játszott az ott élő kutyákkal.
Sajnos a története később szomorú fordulatot vett. 2023-ban a gazdája megvált tőle, mert gyermeke született, és Schatzi-ra rásütötték, hogy nem szereti a gyerekeket. Az új család már nem foglalkozott vele úgy, ahogy korábban, és többször is megszökött. A gazdája megkeresett engem is, hogy örökbe fogadnám-e, de mivel már nem az Egyesült Államokban élek, ez sajnos nem volt megoldható.
Azóta sem tudom, mi lehet vele. Egy biztos: egy rendkívül szeretetteljes, kedves, különleges kutyus volt, aki mély nyomot hagyott bennem.
Négylábú szerelmeim 🐾 – akik örökre a szívemben maradnak
Sunny és Schatzi ismerték egymást, hiszen a gazdáik barátnők voltak – így az ő történeteik is egy kicsit összefonódtak az én életemben.
Az ausztrál juhászkutya (Australian Shepherd, gyakran “Aussie”) egy rendkívül intelligens és energikus munkakutya. Neve ellenére nem Ausztráliából, hanem az Egyesült Államokból származik, ahol kiváló terelő- és őrzőkutyaként tenyésztették ki.
Közepes termetű, atletikus és izmos testalkat.
Szemeik gyakran eltérő színűek (akár kékek, barnák, vagy felemásak).
Rendkívül tanulékony, hűséges és játékos. Határtalan energiája miatt kifejezetten sok mozgást és mentális stimulációt igényel.
Kiváló választás kutyás sportokhoz (agility, frizbi), tereléshez, de szerető családi társként is megállja a helyét, ha biztosítják számára a megfelelő lemozgatást
🐾
Mindhárom kutyus adott nekem valamit: szeretetet, hűséget, örömöt és emlékeket, amelyek örökre velem maradnak.
Az idő múlik, a helyszínek változnak, de ők – az én négylábú szerelmeim – mindig ott lesznek a szívemben. 🐾❤️