agnyecskaA világhálónak köszönhetően találtam rá egy régi, kedves kollégámra. Sajnos azonban az elmúlt években nem nehéz hallani vagy olvasni róla – a sajtó gyakran foglalkozik vele, sokszor megrázó, valós események kapcsán. Őszintén sajnálom, hogy ilyen körülmények között került reflektorfénybe. Sokkal inkább örültem volna annak, ha arról olvashatok, hogyan telnek a hétköznapjai, mivel tölti a szabadidejét, vagy milyen örömöket hoz számára a nagymamaság, hiszen már egy ideje ebben az élethelyzetben van.
Ismeretségünk a 80-as évekre nyúlik vissza, a Szegedi Női Klinikán töltött éveinkre. Én akkoriban pályakezdő, fiatal nővérke voltam, ő pedig a klinika egyetlen nő szülész-nőgyógyász tanársegédje – mondhatni, egyedüli nőként állt helyt egy férfiak által dominált közegben.
Az egyetlen bárány a farkasok között.
Nem dolgoztunk közvetlenül egy osztályon, hiszen gyakran volt beosztva a szülőszobára vagy a nőgyógyászati osztályra, mégis rendszeresen találkoztunk, és sokat beszélgettünk. Ez talán furcsán hangozhat, de számunkra, kezdők számára ez nagy megtiszteltetés volt. Akkoriban ugyanis előfordult, hogy egyes vezető orvosok még arra sem méltattak bennünket, hogy köszönjenek, amikor beléptek az osztályra. Olyan eset is történt, hogy egy ajtót szó szerint az orrom előtt csaptak be – szerencsére még időben hátraléptem, így nem történt baj.
Dr. Geréb Ágnesről írok, hogy megnevesítsem a személyt, nehéz helyzetbe került hosszú évekkel ezelőtt.
” Dr. Geréb Ágnes mint egy igazi demokrata a mai Magyarországon”
” Azt alapul véve, hogy egy gyermek születése az egyik legfontosabb emberi tapasztalat, dr. Geréb Ágnes magyar nőknek és családjaiknak nyújt lehetőséget arra, hogy megtapasztalják a “háborítatlan” szülést meghitt és biztonságos környezetben. Egyesíti a háborítatlan gyermekszülés előnyeit a modern orvostudomány vívmányaival, mindezt humánus körülmények között – otthon, a szülőotthonában, illetve az intézményi kórházakban, amelyek átalakításához segítséget is nyújt.”
Amikor először találkoztunk, bemutatkozott, és arra kért, hogy tegezzem. Azt is mondta, ha bármilyen nőgyógyászati problémám adódna, nyugodtan forduljak hozzá, szívesen segít. Ezt szó szerint így is értette: kollégáktól és hozzátartozóktól sem fogadott el hálapénzt, önzetlenül állt mindenkihez.
(Szerkesztői megjegyzés – Dr. Geréb Ágnes szavai: „Egyébként mástól sem fogadtam el soha hálapénzt, csak lehet, hogy ezt Ti nem tudtátok. Soha, azóta sem…”)
A harmadik emeleten dolgozott egy nagyon jó barátnője, aki ott helyettes osztályvezető nővér volt, így gyakran leülhettem közéjük egy kis beszélgetésre. Én viszont – szokásomhoz híven – amikor egy-egy „nagy főnök” megjelent, rögtön elhagytam a számunkra fenntartott nővérszobát, így sok időt töltöttem a folyosón. A vezetők ugyanis gyakran megfordultak ott, és nem igazán nézték jó szemmel a kezdő nővérkék jelenlétét.
Abban az időben a klinika vezető professzora gyakorlatilag csak az intézetvezető főnővért, esetleg az osztályvezető nővéreket ismerte. Nem sokkal később azonban professzorváltás történt, és az új vezető egészen más szemléletet képviselt: udvarias, kedves és türelmes volt, és velünk, „egyszerű földi halandókkal” is szóba állt.
Közös emlékeink közé tartoznak az éjszakai „dobozolások” is: ilyenkor tamponok ezreit készítettük el. Ha éjszaka volt egy kis szabadidőnk, hurkapálcára vattacsomókat tekertünk, amelyeket később sterilizáltak, és varrásokhoz, műtétekhez használtak fel.
Én a „gyermekágyas” osztályon dolgoztam – így nevezték azt a részleget, ahová a szülőszobáról kerültek az édesanyák. Amikor lehetőség adódott, más osztályokon is besegítettünk, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy erre mindig kellett időt szakítani.
Előfordultak úgynevezett „kommunista szombatok” is: hétvégi társadalmi munkák, amikor az orvosok és a klinika dolgozói együtt vonultak ki különböző feladatokat ellátni. Festettük a klinika parkját körülvevő kerítést, más alkalommal pedig a park területét tisztítottuk meg az eldobott szeméttől. Ezek a közös munkák jó hangulatban teltek, még ha a részvétel kötelező is volt.
Ebben a közegben teltek az évek – sok élménnyel, tanulással és nem kevés viszontagsággal, ami Dr. Geréb Ágnes számára sem volt kivétel.
Emlékszem, hogy amikor már nem voltak jelen a „nagy vezetők” a szülőszobán, titokban beengedte a szülő nő férjét vagy hozzátartozóját, hogy ott lehessen a legfontosabb pillanatokban. Akkoriban ez egyáltalán nem volt megszokott, sőt inkább tiltott dolognak számított.
Arra is emlékszem, hogy időnként engedte, hogy a férj egy kicsit segédkezzen a szülés beindításában – ezek a párok pedig néhány óra múlva meghatódva, boldogan tértek vissza. Emberközeli, bátor és előremutató szemlélet volt ez abban az időben.
Azt is elmondhatom, hogy gyakran háttérbe szorult. Rendszerint neki jutott a legtöbb társadalmi munka, és sokkal többet kellett bizonyítania, mint férfi kollégáinak, hogy egy kis elismerést kapjon.
Miközben mások már drága, feltűnő autókkal érkeztek, ő a régi, „bogárhátú” Volkswagenjével pöfögött be a klinika parkolójába – szerényen, csendben, mégis rendíthetetlenül.
Természetesen akadtak nehezebb időszakok és kisebb-nagyobb megpróbáltatások is. Számára kifejezetten nehéz volt belföldi vagy akár külföldi ösztöndíjakhoz jutni, illetve szakmai kongresszusokon részt venni. Gyakran előfordult, hogy mások megelőzték ezekben a lehetőségekben, és a szakmai ranglétrán is lassabban tudott előrehaladni.
Én mégis csak jó emlékeket őrzök róla, és őszintén elszomorít, hogy ma olyan helyzetben van, amilyenben.
Nehéz számomra megérteni a kialakult helyzetet és annak megítélését. Úgy érzem, hogy a szakmában számos összetett és nehéz eset fordult elő az évek során, amelyek megítélése nem mindig volt egyértelmű vagy következetes. Nem szeretnék senkit sem megítélni vagy összehasonlítani, de úgy gondolom, hogy sok történet és tapasztalat maradt kimondatlanul.
Abban bízom, hogy mindazok, akik felelősségteljes hivatást gyakorolnak, a saját lelkiismeretük szerint végzik munkájukat, és időről időre számot vetnek döntéseikkel.
A klinika és a szülészorvos kollégák sok olyan változást köszönhetnek neki, amelyek ma már természetesnek számítanak. Az apás szülés lehetőségének megteremtésében úttörő szerepet vállalt, és az otthonszülés egyik elkötelezett képviselője lett.
Az álom valóra vált, mint az apás szülés, és az otthonszülés!
Geréb Ágnes, az otthonszülés magyarországi úttörője!
Napjainkban már külön szobák állnak rendelkezésre az apás szülésekhez, és lehetőség nyílik arra is, hogy a kismama saját szülésznőt válasszon, aki akár magánszülésznőként kíséri végig ezt a különleges eseményt. Szintén jelentős előrelépés, hogy az újszülött azonnal az édesanyja mellé kerülhet, bár igény szerint továbbra is az újszülött osztályon is maradhat.
Természetesnek hat ma már az is, hogy a doktornő saját életében is ezt az utat választotta: két legkisebb gyermekét családi körben, otthonában hozta világra.
Őszintén remélem, hogy a jövőben igazságos és megnyugtató lezárása lesz ennek a hosszú és megterhelő időszaknak. Bízom benne, hogy a döntéshozók minden körülményt mérlegelve hoznak majd végső döntést, és méltányosan értékelik az elmúlt évek történéseit.
Az elmúlt időszak számára rendkívül nehéz volt: előzetes letartóztatásban is volt, büntetőeljárás zajlott ellene, amelynek következményeként felfüggesztett büntetést kapott, valamint hosszú időre eltiltották hivatása gyakorlásától. Emellett jelentős anyagi terhek is nehezedtek rá.
Mindezek után csak remélni lehet, hogy egyszer lehetősége nyílik arra, hogy visszakapja mindazt az erkölcsi és emberi megbecsülést, amelyet sokan ma is megérdemeltnek tartanak.
“Ő volt az első szülészorvos, aki a 70-es években beengedte az apákat a szülőszobába, ami miatt fél évre eltiltották.“
“Geréb Ágnes, az otthonszülés magyarországi úttörője előzetes letartóztatása ellen tüntetnek gyermekei és a Szülők a Szabad Szülésért és a Születésház Egyesület tagjai és szimpatizánsai 2010 -ben az 58-ik születésnapján.”
HVG -ben megjelent cikk, 2025.10.28:
“Az otthonszüléssel kapcsolatban Geréb úgy fogalmazott, nem gondolja, hogy jobb, mint a kórházi szülés. Szerinte mint minden beavatkozásnak, a szülésnek is vannak kockázati tényezői. A különbség az, hogy“
„az otthonszülésnél addig, amíg nem muszáj, nem avatkoznak be, tehát nem viszik be a normálisan zajló folyamatokba a kockázati tényezőt”.
HVG -ben megjelent cikk,2025.10.28:
“Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászt 2010 októberében vették őrizetbe, miután egy otthonszülés során komplikáció lépett fel, az általa vezetett szülés során leállt a csecsemő légzése és vérkeringése, újra kellett éleszteni. A bábát foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolták, majd 2010 októberétől két és fél hónapot töltött előzetes letartóztatásban, börtönben. Ezután házi őrizetbe került, végül Áder János adott neki köztársasági elnöki kegyelmet 2018-ban, de 2024. decemberig nem dolgozhatott bábaként.“
“A bába azt mesélte, hogy az előzetes letartóztatásban a Helsinki Bizottság nyomtatványaiból csinált sakkfigurákat, ezzel tanította cellatársát az első 72 órában sakkozni. Ezután került a börtönbe, ahol ellenségesen, gyermekgyilkosként fogadták. Később egy négyszemélyes zárkába helyezték át, ahol „nem igazi bűnözők voltak”, és akikkel közösen tettek lépéseket a diszkrimináció ellen. Elképesztő volt, ahogy velük beszéltek, faszszopónak szólították őket – idézte fel Geréb. Végül külön cellába kerültek, sokkal kegyetlenebb környezetbe, miután a pozitív diszkrimináció ellen is felszólalt zárkatársaival.“
“A szülész-nőgyógyászban az tartotta a lelket a börtönben, hogy bár cenzúrázták a leveleit, mégis tudta tartani a kapcsolatot a külvilággal. Bábatársai kreatív nyelvezettel küldtek neki üzeneteket, és rengetegen kiálltak mellette, a születésnapján például Palya Bea vezetésével több száz anya és család összegyűlt, hogy énekeljenek neki a börtön ablaka alatt.“
Mit csinál most Geréb Ágnes?
“Elmondta, 2007 óta nem dolgozhat szülész-nőgyógyász szakorvosként, bábaként pedig 2010 óta nem praktizálhatott. 2024 decembere óta azonban újra jár szülésekhez, bár az engedélyek megszerzésében akadályokat gördített elé a neve. Tavaly januárban (2025) önkéntes szülész-nőgyógyászként kezdett dolgozni egy hajléktalan nőket ellátó intézményben, amely elmondása szerint „élete legjobb munkahelye”, mert ott a pénz nem tényező, mindenki csak azért van ott, hogy a nőknek jobb legyen.“
Ha tetszett ez a bejegyzés, örömmel olvasom a gondolatait – hagyjon üzenetet lent, az angol nyelvű megjegyzésnél. Majd ITT >>> “Leave a Comment – Logged in as agnyecska. Edit your profile. Log out? Required fields are marked – Post comment ” ennél a résznél a posztom végén. Persze ha szeretne még hasonló történeteket, térjen vissza máskor is.